A Portius Sztori
Portius és a bor
Tokaj-Hegyalja történelmének tanulmányozása során bizonyosan találkozik az olvasó Robert Wojciech Portius nevével. A XVII. században élt borkereskedő skót protestáns
családból származott, azonban vallása miatt kellett hazájából elmenekülnie. Dél-Lengyel-
országban telepedett le, Krosno városában hozta létre borkereskedelmi központját.
Ő is felfedezte a tokaji borok különleges szépségét, s szállítani kezdte a kelet-euró-
pai piacokra, eljuttatva a királyi asztalokra is. A tokaji bor kereskedelme vagyonos
emberré tette, ő pedig városát gyarapította vagyonával, jótékony építkezéseivel.
Lengyelországban ma is tisztelettel ápolják Portius emlékét. Krosno városában működik a Portius Társaság, melynek legfontosabb célja, hogy újraélessze a tokaji bor méltatlanul elfeledett kultúráját, a tokaji bor szeretetét, s ápolja Robert Wojciech Portius emlékét.
2005-ben ismerkedtem meg a krosnói Portius Társasággal, melynek tagjai sorába vettek fel 2006-ban. Közös célkitűzésünket
szerződésbe foglaltuk, s pincémet Portiusról neveztem el, boraimat Tokaj-Portius néven hozom forgalomba.
A Borász filozófiája
Első generációs bortermelő vagyok. Végzettségem szerint kertészmérnök és szőlész-borász szakmérnök. Családunkban hivatásszerűen senki sem foglalkozott borkészítéssel. Nem örököltem szőlőültetvényeket, pincét, illetve szakmai tapasztalatokat – mindent az elejétől kellett megtanulnom és felépítenem. A szőlő és a bor szeretete – ez az őseim öröksége. A szenvedély pedig, mellyel élem a borkészítés és a szőlőművelés mindennapjait, zsigeri.
A Gombos-hegyi pincesoron épült 2006-ban
a Portius Pince, mely külső és belső világában
egyszerre ötvözi a modern és a hagyományos
Tokaj-hegyaljai borvilág jellemzőit.
Pincészetemben magam készítem a borokat,
furmint, hárslevelű és sárga-muskotály
szőlőfajtákból.
A vulkáni kőzetek változatosságának,
a természet tiszteletének és gondos, szakértői
borászmunkának eredményeként készülnek
el a Portius Pincészet elegáns, izgalmas,
markáns borai.
Boraim készítése során célom a dűlők,
a termőhelyek egyéniségének hangsúlyozása,
az évjárat adta lehetőségek felismerése
és tudatos használata. A termőterületek
kiemelkedő adottságú történelmi dűlőkben
helyezkednek el. Egyik legkedvesebb borom
a Kincsem–dűlőjének hárslevelűjéből készülő
elegáns, magas struktúrájú bor.
A vegetációs időszakban többszöri hajtás-
és fürtválogatás folyik a sárospataki Megyer-
dűlőben és a Király–hegy lankáin is. Így az
itt szüretelt furmint szőlőből készült borok
is közkedveltek az idelátogató lengyel és
magyar közönség körében.
Tokaj-Hegyalja olyan szellemi örökséget
hagyott a borkészítés kultúrájára, melyet
feladatom megőrizni, így kerülhetnek
ki a pincékből azok az egyedi, a világon
mindenütt felismerhető Tokaji borok,
melyek készítésére magam is törekszem.
A bor varázsát maga a termőhely adja,
ahol születik a bor. A talaj, az éghajlat,
a mikroklíma, a hegyek ásványossága,
a napsütés melege. A tőkétől elválasztott
érett szőlőfürt a borban új életre kel, és mint
egy csecsemő, kezdi újra az útját bejárni,
kezd felnőni. A borászember azon fáradozik,
hogy amikor kinyitunk egy érett palack
bort, érezzük annak varázsát, előjöjjön
mindaz a szépség, amellyel a természet
ajándékoz meg bennünket. A varázslat
bennünk, emberekben folytatódik.
A kezdetek..
Amikor 2003-ban kitoltam a szüleim garázsából a kis teherautót, és betoltam a Szerednyei hordókat, még senki sem tudta, hogy mi lesz ennek a vége. Lelkes voltam, és jött az első évjárat. Mint a mesében: a harmadik évben felfigyelt rám
egy lengyel társaság, akik fiatal, lelkes borászt kerestek. Vállalkoztam a feladatra, 2005-ben elnyertem a Portius nevet, és 2006-ban megalapítottam a Tokaj-Portius Pincészetet.
A Portius név felelősséggel is jár. Vágytam rá, hogy minél többet és többet tudjak, így elmentem egy neves tokaji pincészethez az alapokat elsajátítani. Ma is köszönettel és hálával tartozom nekik. Megtanultam tisztelni, megtanultam félni a tokaji természeti erőket, annak titkait
és kiismerhetetlen sokszínűségét.
.
